Adj, Uram, erőt kezeimnek, hogy minden bűntől megtisztulhassak, hogy lelkem
és testem minden szennytől tiszta legyen, és így szolgálhassak neked.
Da virtutem, Domine, manibus meis ad abstergendam omnem maculam, ut sine
pollutione mentis et corporis valeam tibi servire.
Humerale
Az üdvösség sisakját (Ef 6, 17) jelképezi.
A humerale egy fehér, négyszögletes lenvászondarab, a fölső sarkain egy-egy
zsineggel, melyet az alba alatt visel a klerikus, hogy a római reverendagallér
rejtve legyen. A latin amicire igéből jön az elnevezés, mely „befedni”
jelentéssel bír, mivel a halálra ítélt bűnözők fejét lenvászonnal födték be. Az
amice emlékeztet a megaláztatására, melyet Krisztusra mértek, beöltöztetvén
fehér gúnyruhába.
A rómaiak egy fehér kendővel takarták le az elítélt fejét, így amikor a pap
ezt felölti, Krisztushoz válik hasonlóvá, aki elindul a Kálváriára, hogy
bemutassa az Áldozatot.
Miközben fölveszi a pap, megcsókolja a rajta található keresztnél e szavak
kíséretében:
Tedd fejemre, Uram, az üdvösség sisakját, hogy a sátán minden támadását
legyőzhessem.
Impone, Domine, capiti meo galeam salutis, ad expugnandos diabolicos
incursus.
***
Alba
A tisztaságot jelképezi.
Az alba egy fehér, hosszú, köntösszerű, a klerikusok (pap, szerpap és a kisebb
rendek) által viselt liturgikus ruhadarab. Megállapítható, hogy az alba (a
latin alba szóból, melynek jelentése „fehér”) antik római alsónemű volt, melyet
a köpeny vagy a tunika alatt viseltek. Színe a tisztaságot jelképezi, Ezekielre
(Ez 28, 4) ill. a Jelenések Könyvére utalva, ahol a szentek fehérre mosták
ruhájukat a Bárány Vérében.
Miközben fölveszi a pap, így szól:
Moss fehérre (dealba me), Uram, és
tisztítsd meg szívemet, hogy a Bárány vérében fehérre mosva, egészen
élvezhessem majd az örök örömöket.
Dealba me, Domine, et munda cor meum; ut, in sanguine Agni dealbatus, gaudiis
perfruare sempiternis. ***
Cingulus
A cölibátust, tisztaságot jelképezi.
A cingulus, mint a cölibátus jelképe, az alba derekát átfogó öv.
Miközben fölköti a pap, így szól:
Övezz fel, Uram, a tisztaság övével, és oltsd ki bennem a tisztátalanság
vágyát, hogy az önmegtagadásnak és tisztaságnak érzése maradjon bennem.
Praecinge me, Domine, cingulo puritatis, et exstingue in lumbis meis humorem
libidinis; ut maneat in me virtus continentiae et castitatis.
***
Manipulus
A béketűrést jelképezi.
A manipulus egy keskeny, a casula színével és anyagával megegyező ruhadarab,
mely a bal alkaron függ, s az alkar két oldalán egyenlő mértékben lóg alá. Ez
arra emlékezteti a klerikust egyrészt, hogy békével viselje a földi életben, az
Isten szolgálata során kapott kínokat és fájdalmakat, másrészt emlékezteti az
elviselésükért majdan ellenszolgáltatásként járó mennyei jutalomra. Jelképezi
egyben Krisztus megbilincselését is, és a Krisztusért vállalt bilincseket.
(Pál: „Fogoly vagyok értetek Krisztus Jézusban.”)
Megfelel a Vulgátában a latin „kéve” szónak is, amihez a magvakat sírva
vetik el az Úr munkásai, de egyszer majd örvendezve jelennek meg kévéikkel az
aratás Ura előtt.
Miközben fölveszi a pap, megcsókolja a rajta található keresztnél, e szavak
kíséretében:
Hadd viseljem, Uram, úgy a sírás és fájdalom (szomorúság) manipulusát, hogy
ujjongással fogadhassam majd az elvégzett munka bérét. (NB - a Vulg.
manipulusnak mondja a kévét, amit az aratók sírva visznek a zsoltárban, de majd
ujjonganak.)
Merear, Domine, portare manipulum fletus et doloris; ut cum exsultatione
recipiam mercedem laboris. A trienti zsinaton rögzített római liturgiában a püspök a manipulus-t az
Oltárnál veszi föl a bűnbánati rész (Confiteor) után; más klerikusok a
szolgálat megkezdése előtt, a sekrestyében teszik ezt meg ugyanezt.
***
Stola
A papi hivatalt, az örök életet és Krisztus igáját jelképezi.
A stola, egy hosszú sálszerű, az adott liturgikus színnel megegyező ruhadarab,
mely az alba fölött és a dalmatica vagy a casula alatt viseltetik. Az áldozópap
(presbyter) a nyaka körül viseli, melynek szárai egyenlő mértékben fekszenek a
mellkasán András-keresztet (X) alkotva; a szerpap (diaconus) a bal válla fölött
viseli, és a jobb csípőjéhez erősíti; a püspöké (episcopus) párhuzamos
száraival a mellkason fekszik.
Mikor a pap magára ölti, megcsókolja a keresztnél ezekkel a szavakkal:
Add vissza, Uram, a halhatatlanság ruháját (stolam immortalitatis), amelyet
elvesztettem az ősszülők engedetlensége miatt, és bármennyire méltatlanul
járulok is szent misztériumodhoz, mégis legyek méltó az örök örömre.
Redde mihi, Domine, stolam immortalitatis, quam perdidi in praevaricatione
primi parentis: et, quamvis indignus accedo ad tuum sacrum mysterium, merear
tamen gaudium sempiternum.
***
Miseruha
Az irgalmasságot és Krisztus jármát jelképezi.
A liturgikus színhez igazodó casula, egy hosszú, gyakorta gazdagon díszített
ujjatlan esőkabátszerű öltözék, melyet az áldozópapok és a püspökök viselnek az
alba és a stola fölött a szentmise alatt.
Mikor magára ölti a pap, ezen imádságot mondja:
Uram, aki azt mondottad: az én igám édes, az én terhem könnyű; add, hogy
ezt úgy viselhessem, hogy megőrizzem a te kegyelmedet. Amen.
Domine, qui dixisti: Iugum meam suave est et onus meum leve: fac, ut istud
portare sic valeam, quod consequar tuam gratiam. Amen.
***
Dalmatica (szerpap a szentmisén viseli)
Az irgalmasságot, az igazságosságot, Krisztus béketűrését valamint az
örvendezést jelképezi.
A liturgikus színhez igazodó ujjas dalmatica a szerpapoknak az alba és a stola
fölött hordott viselete. A püspökök, mint a papi rend teljességét bíró
személyek, mindig viselik a dalmatikát is a miseruha alatt.
Fölvételkor a szerpap vagy a püspök a következőket mondja:
Uram, ruházz föl a megváltás öltözékével, a boldogság ünneplőjébe, és az
igazságosság dalmatikájába, hogy mindig övezzenek engem.
***
Birétum
A biretta egy selyemborítású, három- vagy négyszögletes kalpag, bojttal (kivéve
a szeminaristák és a bíborosok birettáját) és kiugró „szarvak”-nak nevezett
oldalszárnyakkal a tetején. Skarlátvörös selyemből készült a bíborosoké,
püspöklilából a püspököké, és feketéből az áldozópapoké, szerpapoké és szeminaristáké.
A szerzetesek birétum helyett a csuklyát használják a misére való
bevonuláskor.
